Dylan 1/2

~2011 nyara~

A szüleim elakartak engem küldeni egy Karibi-szigeteken lévő táborba, amihez nekem semmi kedvem nem volt! Végül nagy nehezen beadtam a derekam, és elmentem..végülis miért ne?! 

A tábor első napján még nem is gondoltam, hogy ez a két hét lesz életem legcsodálatosabb időszaka.

Amikor megérkeztem, a táborvezető nagyon kedvesen fogadott. Azt mondta üljek le az egyik asztalhoz. Én így is tettem. Leültem és vártam...Épp nagyon elmélyedtem a gondolataimban, amikor észrevettem, hogy egy helyes srác köszön nekem. Én felnéztem, hogy ki ez a titokzatos idegen, de kár volt, mert úgy megijedtem, hogy leestem a székről. A fiú nagyon kedves volt és felsegített. Abban a két hétben nagyon összebarátkoztunk...összebarátkoztunk?? Hát én ezt inkább nem annak nevezném..De akkor minek?? Tulajdonképpen összejöttünk, de valahogy ezt egyikünk sem mondta ki. Amikor vége lett a tábornak, én nagyon szomorú lettem. De megígértettem Dylan-el, hogy eljön jövőre is ugyanekkor a táborba. 

~2012 nyara~

Eljöttem a táborba, de Dylan-t sehol sem látom..talán még nem érkezett meg..-gondoltam magamban-

Vártam...és vártam...

Amikor már nagyon elegem lett, odamentem a táborvezetőhöz, és megkérdeztem, hogy nem várnak e véletlenül ebbe a táborba egy Dylan nevű srácot..

-De, persze, hogy várunk, de csak szerdán érkezik...

Én majd kicsattantam az örömtől...tehát nem felejtett el :) 

*Szerda reggel*

Felkeltem, begöndörítettem a hajam, próbáltam a legjobbat kihozni magamból.

Ahogy megtudtam, Dylan 3-kor érkezik. De már elmúlt három, és én még sehol sem látom őt...talán mégsem jön?? nem, az nem lehet! A táborvezető azt mondta jönni fog. Így hát odamentem a táborvezetőhöz és megkérdeztem.

-Elnézést, hétfőn azt tetszett mondani, hogy ma 3-kor érkezik egy Dylan nevű fiú...de én nem látom őt sehol..megérkezett már??

-Persze drágám, már 2 órája itt van...-mondta a táborvezető

-Öhm...de mégis hol??-mondtam

-Hát ott-mutatott a sarokba...

Én el is kezdtem arra felé sétálni, és elkiáltottam magam:

-Dylan, itt vagy?

-Itt vagyok...-nézett rám egy félénk, szemüveges, szőke fiú megszeppenve.

-Te vagy Dylan? Ne haragudj összekevertelek valakivel..

Engem már a sírás kerülgetett, annyira össze voltam zavarodva. Odamentem még egyszer a táborvezetőhöz.

-Elnézést. Csak egy Dylan nevű fiú jön idén ebbe a táborba?- kérdeztem

-Igen aranyom, csak egy.

Na itt kitört belőlem a sírás. Gyorsan berohantam az öltözőbe, gondoltam ott egyedül lehetek. De rosszul hittem...ahogy lerogytam az egyik padra, pár perc múlva egy seregnyi lány özönlött be. De nemhogy kicikiztek, még ügyet sem vetettek arra, hogy ott vagyok. Szinte levegőnek néztek.

Én valahogy nehezen kibírtam a tábort, aztán pedig hazamentem...